Hogyan függetlenedjek a tárgyaim sérüléseitől?

A minap a laptopom a csempe padlón landolt nagyjából térd magasságból és mivel ez egy olyan gép, aminek fém a borítása, így 4 helyen megsérült, nem eltörött, hanem úgymond lehorzsolódott és behorpadt az élein. Úgy történt ez a „baleset”, hogy tudtam a gépemet el kell onnan tennem, ahol van, de mégsem tettem. Mondhatjuk azt is, hogy bevonzottam, vagy úgy is nézhetem, hogy láttam a jövőt. Hogy melyik volt a kettő közül, nem lényeges. Ez a gép már életem része kb 4 éve, munkaeszköz, hibátlanul működik, pompás, erős darab, a legtartósabb márka és eddig még egy karcolás sem esett rajta, most meg hirtelen egy mozdulattal több sérülés is lett. Nem esett jól, tudtam, hogy én vagyok a hibás – senki nem volt a közelben, akire foghattam volna :), és nem is fogtam volna – tehát én vagyok a felelős azért, hogy ez így történt. Tudtam, hogy el kell onnan tennem, mégsem tettem meg. Az ezzel kapcsolatos rossz érzésemért is én voltam a felelős, mert az valahonnan jön és az az én emlékem, hozzám tartozik, az én felelősségem, hogy átírjam egy új forgatókönyvre, ha eddig még nem tettem meg.
Milyen érzések jöttek be nálam ezzel az esettel kapcsolatban: fájdalom, sajnálkozás, hibáztatás, önmagam lekicsinylése, önostorozás. A laptopomat előtte sérthetetlennek láttam, így most megláttam a sérülékenységét, sőt nem csak megláttam hanem, most már a használat során mindig tapasztalom, tehát látom a „halandóságát”.
Mire tanított ez a dolog?
1. Arra, hogy a tárgy, az eszköz, nem a testem egy része – nem én sérültem meg, hanem a gép és nem szenvedett közben fájdalmat – és valóban 2, én vagyok a felelős a balesetért, de ettől én még ugyan az vagyok, nem változtam, nem lettem rosszabb, haszontalanabb ember. Az életem egy pillanatában figyelmetlenül viselkedtem, és nem hallgattam a belső hangomra. Sok ember jár ilyen és hasonló cipőben, azaz, ha valami galibát okoz magának, vagy másnak, akkor utána „leszidja” magát, rosszul érzi magát, még bűntudata is lehet.
De honnan jöhet az az érzés, ha elkövetsz egy „hibát”, akkor rögtön lekicsinyled magad és akár még a szégyenérzet is rátehet egy lapáttal. Természetesen olyan helyről, ahol téged már valaki lekicsinyelt, „leügyetlenezett”, „lebénázott” stb. Egy olyan történetből jön, ahol te lehet, hogy még valóban kicsi gyerek voltál és a személy, aki ezt mondta neked pedig nagyon fontos volt a számodra vagy egy tekintélyelvű nevelő és elhitted neki, hogy ügyetlen vagy, esetleg béna stb. A Theta Healing önásásom során rájöttem az ezzel kapcsolatos indítóprogramomra és elengedtem, átírtam egy új programra, ami már lekicsinylés érzés nélkül kompatibilis velem.

Mire tanított meg még a laptopom balesete. 3, Arra, hogy mindegy mennyire vagyok fáradt, legyek magamra annyira figyelmes, hogy meghallgatom a belső hangom tanácsát, mert a segítségemre van. Ha ő veszi a fáradságot, hogy szóljon hozzám, akkor én is kapjam össze magam és cselekedjek. 4, Arra is tanított, hogy a tárgyak fontosságát kezeljem a helyén. A tárgy nem lehet fontosabb az én jóérzésemnél és boldogságomnál, szeressem jobban magam a hibás vagyok érzés nélkül, és érezzem azt is tiszta szívből, hogy én vagyok az első, a tárgy maximum a második. (Nyilván ezeket az ember tudatosan tudja, csak tudat alatt, amikor eljön a pillanat akkor hirtelen a tudattalanjában futó program veszi át az irányítást).

Konklúzió: bármilyen hibát követsz el az életed során magaddal, vagy valaki mással szemben, (esetleg egy eszközzel szemben) vond le a tanúságot, értsd meg a helyzetet, írd át a programot, de maradj magaddal kapcsolatban szeretetteljesen, mert ha nem teszed, akkor rossz érzéseid lesznek, és attól még semmi nem fog változni, sőt inkább beleragaszt a sajnálkozásba és a hibáztatás érzésébe.

Mondj IGEN-t, ha volt már veled is olyan, hogy bántott, egy tárgyadon (kocsid, laptop, bármilyen kedves tárgyad) elkövetett sérülést okozó tetted.

„Tudom, hogyan különböztessem meg magamat a hozzám tartozó tárgyaktól.
Tudom, hogy mik a tárgyak, mit jelentenek az életemben és milyen szerepet töltenek be anélkül, hogy úgy érezném, ha megsérülnek, akkor az tragédia, vagy úgy érzem, hogy veszteség ért, vagy úgy érzem megsérültem.
Tudom milyen érzés sajnálkozás, hibáztatás, önmagam lekicsinylése, önostorozás érzés nélkül élni és tudom milyen szeretetteljesen önmagam felé fordulni minden helyzetben, hogy közben úgy érzem, minden rendben van.
Köszönöm! Megtörtént, megtörtént, megtörtént!”

Theta Healing blog. Theta Healing tanfolyamok Budapesten, vagy bárhol az országban, Theta Healing konzultáció.