Az ellopott gyerekkorral mit tudok kezdeni?
Az, amit a szüleink gondoltak a gyerekkorról és a gyereknevelésről, nem biztos, hogy teljesen fedte azt, aminek mi igazán örültünk. Sokan azzal kerestek meg, hogy nagyon boldogtalan gyerekkorotok volt és a mai napig nem megy úgy az életetek, ahogy szeretnétek.
Mindig elfoglaltak voltak a szüleid, és úgy érzed, hogy keveset törődtek veled, sőt olyan dolgokat kellett megoldanod neked helyettük, ami nem a gyerek dolga lett volna és már gyerekkorod óta nem vagy felszabadult, vidám, mint mások, és már-már fáradtnak is mondanád magad? Mindig te vagy a megoldó ember?
Semmit nem tehettél otthon, mert „anyu nem szereti, hogy más is ott van a konyhában”, „anyu szeret mindenkiről gondoskodni”, „anyu mindent megcsinált helyettem” és úgy éred, hogy nagyon megrekedt az életed?
Ha sokat kellett gyerekként felnőtteset „játszanod”, tenned, vagy nem tehettél semmit, mert más akart állandóan gondoskodni rólad, még egy vajas kenyeret sem kenhettél meg, akkor lehet, hogy neked az a felszabadult, boldog gyerekkort, ami lehetett volna, nem élhetted meg, azaz elvették tőled, vagy még erősebben kifejezve ellopták tőled, ahogy Bibók Bea fogalmaz. Természetesen itt nincs szó a hibázatásról. Ez a szüleid láthatatlan tudattalan működési módja, amit ők is biztos, hogy tanultak a saját szüleiktől, vagy pont a korábbi mintának mentek neki, mert én nem leszek olyan mint ők, de végül így is kelepcébe tették a gyereküket.
Miért írok ilyen végletesen, hogy valaki nagyon cselekvő, a másik nagyon cselekvés képtelen. Azért, mert ez a két nagyon szélsőséges eset tud előfordulni egy családban, ha valamelyik gyerek, nagyon koraérett és kisfellőttet játszó, ő nem magától lett ilyen, aki nagyon cselekvésképtelen, anyuka pici lánya és fia még felnőtt korban is, az is arról árulkodik, hogy a család diszfuncionálisan működik. Neked össz-vissz annyi dolgod lett volna gyerekként, hogy csak szabad gyerek legyél. Sem nem kisfelnőtt, sem nem egy „lekötözött”, túlkontrollált gyerek.
Ha úgy érzed, hogy tőled is valamelyik szülőd ellopta a gyerekkorodat és még nem mentél önismeretbe lehet, hogy évek óta nagyon haragszol rá. Ebben az esetben nem lehet neked könnyű egy-egy családi ünnep, vagy a kapcsolódás azzal a személlyel/személyekkel. Sokat szenvedhetsz attól, hogy ez igazságtalan és miért vagy ilyen „szerencsétlen”, hogy ez jutott „csak” neked és természetes, ha haragszol, ha rájössz, arra, hogy lehetett volna máshogy is, de te neked a hiány jutott. Szabad haragudni és dühösnek lenni. Azonban a kérdés mindig az, hogy meddig érdemes őrizni a haragunkat, dühünket? Mit kellene ezzel a felgyülemlett felszültséggel kezdeni? Mi tud velünk és a szervezetünkkel kezdeni az a mélyről jövő düh és harag, ha évekig velünk van? Én egyet tudok javasolni, hogy a gyerekkori sérelmeidet fel kell dolgozni, mert a dühöd és a haragod csak ellened dolgozik és csökkenti az energiaszintedet mégha sokszor azt is mondjátok nekem, hogy „nekem fontos a dühöm, mert motivál”. Ugye milyen érdekes? A dühből lehet erőt kapni? De meddig? Biztos, hogy hosszú távon hasznos? Mi lenne, ha ezek az indulatok elszelídülnének benned, és nem úgy, hogy semmissé tesszük a gyerekkorodban történteket, de nem tennél rá akkora hangsúlyt, mint most teszel. Nyilván ott gyerekként nem kérdezték meg tőled, hogy vagy? Mi esne neked jól? Szeretnél-e/szeretnéd-e…….? Nem tudtak téged figyelembe venni. Hanem csak feladatokat osztottak ki neked, vagy pont nem csinálta más meg a „feladatot”, így inkább te csináltad meg helyette. Igazad van, ez nem volt oké dolog, és valamikor tényleg neked kell jönnöd. De, hogy tudsz te jönni? Úgy, hogy például eljársz önismeretben, ahol kibeszélheted magadból ezeket a frusztráló emlékeket, ahol meghallgatnak, ahol őszinte kérdéseket kapsz és ahol csak rád figyelnek, tehát menj egyéni foglalkozásra, konzultációra, hogy megkapd azt az igazi támogató figyelmet, ami gyerekként kimaradt. A figyelem, ugyanis gyógyít! Ha meghallgatnak, az gyógyít, így jobban leszel tőle.
Sokan egy másik nézőpontból jönnek, azért hogy még jobbak legyenek (ez. nekem mindig gyanús). Eddig olyan jól voltak és most fura, mert van haragjuk, és tudnak dühösek is lenni, viszont ezt nem akarják, ők ebből meg akarnak gyógyulni, mert nem jó dolog, ha haragszunk. Ugye ez is milyen érdekes? Nem normális dolog haragudni? Olyan a harag, vagy a düh, mint egy betegség? Nos, van egy jó hírem, szabad haragudni és dühösnek is lenni, az egy érzés, és érezni szabad. Igen, gyerekkorból hallhatunk olyat, hogy „milyen kis csúnya arcod van, ha haragszol”, „olyan ronda vagy, ha dühös vagy”, „olyan nem szép dolog dühöngeni”, „anyát elszomorítod, ha dühös vagy” stb., szóval jól megtanítottak minket arra, hogy kivetendő, elítélendő dolog legyen haragudni, dühösnek lenni. Sokan meglepődtök, mikor arról beszélek, hogy szabad haragudni és normális dolog az is, ha dühös vagy. Tehát nálatok az érzések szabad megélése a feladat és a tanulandó, így felnőtt korban.
Pár boldog mindenképpen tisztázni kell, ha szeretnél gondolkozik magadon!
- Most mennyire függsz még a szüleidtől? Az ő érzelmi megélésüktől? Az ő gondolatuktól? Az ő akaratuktól?
- Ki a főnök a TE ÉLETEDBEN?
- Ki van a legnagyobb hatással rád?
- Ki tud a legjobban befolyásolni?
- Kinek a hangját hallod meg a fejedben, ha épp „nem szép és helyes” dolgot szeretnél tenni?
- Kitől félsz a családban, a véleményétől?
- Ki szeretné azt, hogy te maradj jó gyerek?
- Ki mondja meg, hogy kinek mi a dolga?
- Ki „játssza” azt, hogy rajta segíteni kell, ő nem tudja megcsinálni (apu, anyu)?
- Ki szokott a családodban ítélkezni mások viselkedésén, választásán? Ki viszi a prímet?…és még sok miden más is.
Mi van, ha neked nem az a szereped, hogy te legyél a megoldó ember még kilóméterekről is, hanem mindenkinek átadnád a lehetőséget, hogy oldja meg ő és te közben éled a saját életedet?
Mi lenne, ha nem lenne tovább az a szereped, hogy te vagy, akinek szerencsétenül jönnek össze a dolgai, aki segítségre szorul, akit le kell sajnálni, hanem mától kezdve erős és ügyes lennél (mert ez is benned van) és végre te is a saját életedet élnéd?
Ha szeretnél ezzel a témával dolgozni családállítással vagy Theta Healinggel, várlak szeretettel.
Ha szeretnél magadon dolgozni, önálláan a nap bármely pillanatában, akkor ajánlom a Theta Healing tanfolyam elvégzését online vagy személyesen!
